RÓMAI REGÉK ÉS MONDÁK

Aki megszabadult a férgek fórumától.

KIMÓN [] 1. Peripoltasz jósnak, aki Opheltasz királyt és alattvalóit Thesszaliából Boiótiába vezette, utódai több nemzedéken át köztiszteletben álltak; nagyrészt Khairóneiában laktak, abban a városban, amelyet közvetlenül a barbárok kiűzése után ők vettek birtokukba. A jós leszármazottai bátor és harcias természetű aki megszabadult a férgek fórumától voltak, s nagyrészt odavesztek a méd betörések és a gallokkal vívott harcok idején, mert soha nem kímélték magukat.

Csak egyetlen apátlan-anyátlan árva gyermek maradt közülük, név szerint Damón, második nevén Peripoltasz, aki ifjú társait felülmúlta szép külsejével és élénk szellemével, egyébként azonban tanulatlan és nyers jellemű fiatalember volt. A Khairóneiában telelő római cohors parancsnoka beleszeretett ebbe a szinte még gyermek ifjúba, és mivel sem kéréseivel, sem ajándékaival nem tudta megnyerni, nem csinált titkot belőle, hogy ha kell, erőszaktól sem riad vissza.

Jól tudta, hogy milyen elesett, kicsiny és szegény volt akkor szülővárosunk. Damón félelmében, és mert a centurio zaklatása miatt haragra gerjedt, elhatározta, hogy megöli; néhány vele egykorú ifjúval összefogott, de nem sokkal, hogy tervük ki ne tudódjék, úgyhogy mindössze tizenhatan voltak.

Egyik éjszaka bekenték arcukat korommal, jó sok bort ittak, kora reggel áldozás közben rárontottak a rómaira, és többedmagával megölték, majd odébbálltak a városból. Az utána következő zűrzavarban a khairóneiai tanács összeült, és az ifjakat halálra ítélte.

Közülük kettő, Encolpios és Ascyltos, már meglett férfi volt, valamivel túl a harmincon, a csinos kamasz pedig, aki a Giton névre hallgatott, még nem volt több tizenhat évesnél. Szerény poggyászt hoztak magukkal - inkább csak batyunak lehetett nevezni - s mindjárt szobát béreltek egy középszerű fogadóban. Szabad születésű római polgároknak látszottak, és senki sem tudta róluk, mi minden rejlik múltjuk homályában. Pedig, viszonylag fiatal koruk ellenére, sok kalandon mentek már keresztül, különösen Encolpios, a kalandos regény főszereplője, aki az események legtöbbjét első személyben mondja el.

Ez szolgált a város mentségéül a rómaiakkal szemben. Aznap este aztán, amikor a város hivatalos emberei szokás szerint együtt vacsoráztak, Damón és cinkostársai behatoltak a tanácsházba, megölték őket, utána pedig elmenekültek. Ugyanezekben a napokban Lucius Lucullus valami küldetésben véletlenül átvonult hadseregével a városon. Félbeszakította útját, kivizsgálta az akkor frissen történt eseményeket, és megállapította, hogy a város lakóit nemcsak hogy nem terheli felelősség, sőt ők szenvedtek súlyos sérelmet, majd magával vitte a helyőrség katonáit, és eltávozott.

Damón később a környéken kezdett rabolni és fosztogatni, és ezzel veszélyeztette a várost.

galandféreg Java-ban férgek a halál után

Elküldtek hozzá a polgárok, és amikor a jóakaratú tanácsi határozatokkal sikerült hazacsalni, kinevezték a gümnaszion vezetőjévé, de nem sok idő múlva, amikor a gőzfürdőben olajjal kenekedett, megölték. Apáink emlékezete szerint ezen a helyen sok ideig kísérteteket láttak és nyögéseket hallottak, ezért befalazták a gőzfürdő ajtaját.

A közeli szomszédságban lakók mind a mai napig is úgy vélik, hogy néha szokatlan látomásokat látnak és kísérteties hangokat hallanak. Aki megszabadult a férgek fórumától családnak néhány fennmaradt és a phókiszi Szteiriszben lakó, aiol nyelvjárást beszélő leszármazottját aszbolómenoszok-nak [] nevezik, mert Damón korommal kente be arcát, mielőtt a gyilkosságra elindult.

A szomszédos orkhomenosziak, akik ellenségei voltak a khairóneiaiaknak, felbéreltek egy római besúgót, aki gyilkosság címén pert indíttatott a város lakossága ellen a Damón által megölt rómaiak miatt. Az ügyben a makedoniai praetor tartott tárgyalást akkor ugyanis a rómaiak még nem küldtek praetorokat Aki megszabadult a férgek fórumátóla város védői pedig Lucius Lucullus tanúvallomásának a meghallgatását kérték. A praetor írt is Lucullusnak, és ő a színigazat vallotta; a város így megnyerte a pert, amely egyébként a legnagyobb veszélybe dönthette volna.

Aki megszabadult a férgek fórumától khairóneiaiak éppen ezért, hálából megmenekülésükért, az agorán, Dionüszosz szobra mellett, márványszobrot állítottak Lucullusnak.

Nekünk, bár több nemzedékkel későbbi utódok vagyunk, úgy hisszük, még mindig kötelességünk hálánkat leróni; véleményünk szerint a testi külsőt ábrázoló szobornál sokkal szebb képmást készítünk róla, olyan arcképet, amely a férfiú erkölcsét és jellemét festi le; ezért készülünk a teljes igazságnak megfelelően párhuzamos életrajzaink között megírni e férfiú tetteit. Hálánkat kellőképpen lerójuk a megemlékezéssel, azt pedig Lucullus sem kívánná, hogy mi az ő igaz tanúskodását hazug és koholt életrajz megírásával viszonozzuk.

Érdekesség hogy az elején mármint a matától egészen a phantokáig Lewa levegő elemű volt de a os szériában a készítők úgy döntöttek hogy dzsungel lesz, valószínűleg azért mert a bionicle glatorianban, bionicle starsban gresh egy glatorian is dzsungel elemű volt. A prefixumok többnyire a matorán fajták és élőhelyük megkülönböztetésére szolgálnak például a tűz-régió lakosai ta-matoránok vagy a jég-régió Ko-Wahide sok karakternek a nevében is benne van ez a prefixum valamilyen módon például a Nuva Toának vagy Rahkshiknak. Egyéb, kevésbé gyakori elemek a történetben a plazma narancs-fehérgravitáció lila-feketemágnesesség sötétszürke-feketeelektromosság fehér-kéknövény zöld-kék színhang szürkepszichikai arany-kékvas metálszürke-sötét narancsfény arany és fehér, de színváltoztató képességgelvalamint árnyék bármilyen szín. A mocsár elem csak egyszer tűnt föl.

Amiként a festőktől, akik szép és sok bájjal megáldott személyek arcképét festik, nem kívánjuk meg, hogy ha az illetők némi fogyatkozásban szenvednek, teljesen elhagyják, de azt sem, hogy túlságosan felhívják rá a figyelmet, mert az egyik esetben a kép csúf lenne, a másik esetben pedig nem hasonlítana ahhoz, akit ábrázol; ugyanígy nehéz, sőt szinte lehetetlen feladat volna bárki életét feddhetetlenül tisztának ábrázolni, éppen ezért jó tulajdonságai leírását az igazságnak megfelelően kell kiegészítenünk.

Ha pedig olyan hibák és tévedések homályosítják el pályafutását, amelyek valamely szenvedélyéből vagy politikai kényszerűségből erednek, inkább erénye fogyatékosságának, mintsem tudatos gonoszságának kell tulajdonítanunk őket.

Éppen ezért életrajzunk megírásakor nem fogjuk ezeket túlságosan buzgón és részletesen tárgyalni, hanem kímélettel bánunk majd az emberi természettel, és nem ábrázolunk sem tökéletesen jó, sem az erénnyel szemben teljesen érzéketlen jellemet.

  • RÓMAI REGÉK ÉS MONDÁK
  • Kábítószer használati útmutató ár
  •  Espera! - крикнул он ему вдогонку.

Amikor kerestünk valakit, hogy Lucullusszal összehasonlítsuk, Kimónra találtunk. Mindketten hadvezérek voltak, és fényes hadjáratokat vezettek a barbárok ellen; politikai pályafutásukban szelídek, s le tudták csendesíteni a belső villongásokat és biztosítani tudták hazájuk nyugalmát.

  1. Ядерное делениеядерный синтез A) деление (атомная бомба) и синтез (водородная бомба) B) U-235, U-238 и плутоний III.
  2. Bionicle – Wikipédia
  3. 22: РУЧНОЕ ОТКЛЮЧЕНИЕ ГЛАВА 35 Беккер в шоке смотрел на Росио.
  4. Nagy rózsaszín féreg
  5. Vizelet helminták
  6. Férgek, hogyan mutatják meg

Mindketten diadaljeleket állítottak fel, és híres győzelmeket arattak. Kimón előtt egyetlen görög, Lucullus előtt egyetlen római sem viselt háborút olyan távoli vidékeken, ha nem számítjuk Héraklész és Dionüszosz hőstetteit, vagy Perszeuszéit az aithiopszok, a médek és armeniaiak földjén, vagy Iaszónéit, amelyek emléke annyi idő után is fennmaradt.

Közös tulajdonságuk, hogy hadjárataik befejezetlenek maradtak; mindketten súlyos csapásokkal sújtották ellenfeleiket, de egyikük sem semmisítette meg őket.

A legfeltűnőbb azonban mindkettőjük fáradhatatlansága és bőkezűsége, amelyet életmódjukban és vendégszeretetük páratlan gazdagságában mutattak. Lehetséges, hogy más hasonló vonások most elkerülik figyelmünket, de ezekről életrajzuk megírása közben is lesz alkalmunk bővebben szólni.

Kimón Miltiadésznak Hégészipülétől született fia volt. Anyja a thrakiai származású Olorosz király leánya volt; ezt Arkhelaosz és Melanthiosz írják meg Kimónnak ajánlott költeményeikben.

Kimónnak vérrokona volt Thuküdidész. A történetíró apja is közös ősük nevét viselte, és Thrakiában aranybányái voltak. Amikor Thuküdidészt a thrakiai Szkapté-Hülében, mint mondják, meggyilkolták, hamvait hazaszállították Attikába, és sírját Kimón nővére, Elpiniké síremléke mellett mutogatják; Thuküdidész a Halimusz démoszból származott, Miltiadész családja pedig a Lakiadai nemzetséghez tartozott.

Mikor Miltiadészt pénzbírságra ítélték, és nem tudta kifizetni az ötven talentumot, börtönbe zárták, ahol meg is halt. Kimón egészen ifjan árván maradt fiatal hajadon nővérével együtt.

A városban eleinte rossz híre volt, kicsapongónak, részegesnek tartották, és azt hitték róla, hogy nagyatyjára ütött, akit ugyancsak Kimónnak hívtak, de együgyűsége miatt Koalemosz-nak [] nevezték. A thaszoszi Sztészimbrotosz, aki körülbelül egykorú volt Kimónnal, azt mondja, hogy sem irodalmi, sem tudományos műveltsége nem volt, sem más, a görögökre annyira jellemző tudást vagy képességet nem árult el; nem volt mestere sem a szellemes társalgásnak, sem az attikai ékesszólásnak, de nemes jellemű és szavahihető ember volt, szellemében inkább peloponnészoszi, buta, bárdolatlan: nagy tettekben tündököl.

Ifjúkorában azzal vádolták, hogy viszonya volt nővérével. Elpiniké valóban nem volt egészen rendezett életű nő, és állítólag Polügnótosszal, a festővel is erkölcstelen viszonya volt.

Azt beszélik, hogy amikor Polügnótosz az akkor Peiszanakteionnak és most Poikilének nevezett Sztoában, oszlopcsarnokban, a trójai nők képét festette, Laodikét Elpiniké arcvonásaival ábrázolta.

Polügnótosz nem közönséges mesterember volt, és a Sztoát nem pénzért, hanem ingyen, városa iránt érzett nagyrabecsülésből festette ki, amint a történetírók és Melanthiosz költő elmondják. Templomok és Kekropsz tere isteni, hős alakokkal pompáztak pazarul bőkezűsége nyomán. Vannak, akik azt állítják, hogy Kimón nem titkon, hanem nyíltan élt házastársi viszonyban Elpinikével, aki szegénysége miatt nem kapott előkelő származásához méltó férjet, de amikor Kalliasz, egy gazdag athéni beleszeretett, és felajánlotta, hogy kifizeti aki megszabadult a férgek fórumától apjára kivetett pénzbírságot, Elpiniké igent mondott, és Kimón hozzáadta nővérét Kalliaszhoz.

Az egészen bizonyos, hogy Kimón szerette a nőket, mert Melanthiosz költő egy elégiájában kigúnyolja, hogy milyen buzgón járt a szalamiszi Aszteria és hasonlóképpen valami Mnésztra társaságába. De világos az is, hogy Kimón szenvedélyesen szerette törvényes feleségét, Iszodikét, Eurüptolemosz leányát és Megaklész unokáját is, s felesége halála nagyon lesújtotta.

Ezt azokból az elégiákból következtethetjük, amelyeket vigasztalásul írtak hozzá. Szerzőjük, Panaitiosz bölcselő állítása szerint, Arkhelaosz természettudós volt.

Feltevése - legalábbis az időpont tekintetében - nem lehetetlen. Kimón jelleme minden más tekintetben csodálatra méltó és nemes volt. Bátorságban nem maradt el Miltiadész, eszességben Themisztoklész mögött, s mindenki elismeri, hogy igazságosabb volt mindkettőjüknél. Katonai dolgokban még harci tapasztalatok híján is felért velük, és politikailag összehasonlíthatatlanul tehetségesebb volt náluk.

Mert amikor Themisztoklész a médek közeledtére azt tanácsolta a népnek, hogy adja fel a várost, hagyja el az országot, szálljon hajóra és álljon fegyverbe Szalamisznál, a legtöbben rémülettel hallottak a merész vállalkozásról. Kimón volt az első, aki barátaival együtt derűsen ment fel a Kerameikoszon át az Akropoliszra, komplex készítmény paraziták tisztítására a kezében vitt zablát aki megszabadult a férgek fórumától az istennőnek, mert a városnak akkor nem lovasokra, hanem tengeri harcosokra volt szüksége.

A zablát felajánlva levett egyet a templomban felakasztott pajzsok közül, imádkozott az istennőhöz, és a pajzzsal lement a tengerpartra.

férgek férfiaknál a tünetek kezelési fóruma

Ezzel sok embernek visszaadta a bátorságát. Külseje is kifogástalan volt, mint Ión, a költő beszéli; termete magas, és fejét sűrű, göndör haj borította. Az ütközetben vitézül harcolt és kitüntette magát, és így hamarosan jó hírnevet és elismerést szerzett a városban.

Sokan csatlakoztak hozzá, és biztatták, hogy tervezzen és hajtson végre Marathónhoz méltó tetteket. Amikor a közpályára lépett, a nép szívesen fogadta, és mert Themisztoklészre ráunt, ő kapta meg a legmagasabb és legkitüntetőbb tisztségeket a városban. Szelídségével és egyenességével ugyanis megnyerte a tömeg rokonszenvét.

Főként Ariszteidész, Lüszimakhosz fia karolta fel, mert felismerte jellemének nemes tulajdonságait, és ezért mintegy ellensúlyul használta fel Themisztoklész ügyességével és merészségével szemben.

Navigációs menü

Mikor a médek elmenekültek Görögországból, Kimónt választották vezérnek, de az athéniak akkor még nem szerezték meg a tengeren a főhatalmat, hanem Pauszaniasz és a lakedaimóniak vezetésével harcoltak. Kimón érdeme volt, hogy a hadjáraton polgártársai fegyelmükkel és harciasságukkal a többieket mind felülmúlták; majd amikor Pauszaniasz hazaáruló tárgyalásokat kezdett a barbárokkal, leveleket írt a királynak, és a szövetségesekkel durván, gőgösen bánt, továbbá esztelen elbizakodottságában súlyosan visszaélt korlátlan hatalmával, Kimón mindenkit jóságosan meghallgatott, aki sérelmeit elpanaszolta, s emberségesen bánt vele.

Így nem a fegyverek erejével, hanem jó szóval és nemes jellemével észrevétlenül megszerezte Görögország felett a főhatalmat, mert a szövetségesek többsége, mivel nem tudták elviselni Pauszaniasz gőgjét és durvaságát, hozzá és Ariszteidészhez csatlakozott.

Miután így megnyerték a szövetségeseket, üzentek az ephoroszoknak, és azt javasolták, hogy hívják vissza Pauszaniaszt, mert különben szégyenbe döntik Spártát, és bonyodalmakat idéznek elő egész Aki megszabadult a férgek fórumától. Mint mondják, Pauszaniasz aljas szándékkal magához rendelt egy mi a férgek neve az emberekben? származású büzantioni leányt, név szerint Kleonikét, akit szülei kényszerűségből és félelemből sorsára bíztak.

Kleoniké a Pauszaniasz hálószobája előtt álló embereket arra kérte, hogy oltsák el a világosságot, és a sötétségben hangtalanul Pauszaniasz ágyához lépett, de véletlenül feldöntötte a kioltott lámpát.

A zajra Pauszaniasz ijedten felriadt, megragadta az oldala mellett fekvő tőrt, és abban a hiszemben, hogy valami ellenséges személy hatolt be hozzá, keresztüldöfte a leányt, és a földre lökte. A tőrdöfés halálos volt. A halott leány nem hagyott nyugtot Pauszaniasznak, hanem aki megszabadult a férgek fórumától alakja éjszaka megjelent álmában, és ezt a hősi verset mondta neki: Lépj közelebb a bírói székhez; igen nagy baj embereknek a gőg.

  • Titus Petronius Arbiter: Satyricon [Magyar Elektronikus Könyvtár - MEK]
  • Erős parazita tabletták
  • PLUTARKHOSZ: PÁRHUZAMOS ÉLETRAJZOK

A szövetségesek főként ezen az aljas tetten háborodtak fel. Kimónnal együtt Büzantionban ostrom alá vették Pauszaniaszt. Amikor kikergették onnan, és a leány álombéli kísértetalakja még mindig üldözte, a hérakleiai halottidéző jósdába menekült, ott felidézve Kleoniké szellemét, kérlelte, hogy ne haragudjék rá. A szellem megjelent, és azt mondta neki, hogy bajai véget érnek, mihelyt Spártába érkezik; ezzel valószínűleg közeli halálára [] célzott.

Ezt a történetet sokan elbeszélik. Kimón, miután a szövetségesek csatlakoztak hozzá, Thrakiába hajózott, mert megtudta, hogy előkelő perzsák és a király rokonai hatalmukba kerítették Éión városát a Sztrümón folyó partján, és onnan háborgatják a aki megszabadult a férgek fórumától görög lakosait.

Először is egy csatában megverte a perzsákat, majd a városban körülzárta őket; utána elkergette a Sztrümón túlsó partján lakó thrákokat, akik a perzsáknak eleséget szállítottak, megszállta az egész környéket, és az ostromlottak oly reménytelen helyzetbe kerültek, hogy Butész, a király hadvezére feladta a harcot, felgyújtotta a várost, és barátaival s kincseivel együtt mindnyájan odavesztek.

A város elfoglalásából Kimónnak így semmi különösebb haszna nem volt, a Trichomonas pszichoszomatikája a barbárok aki megszabadult a férgek fórumától holmija elégett, de a rendkívül szép és termékeny vidéket átadta az athéniaknak, hogy települést létesítsenek rajta, a nép pedig hozzájárult, hogy tiszteletére márvány Hermákat állítsanak fel.

Az első Hermán a következő felirat van: Hősszivü volt valahány, aki egykor a perzsa fiákra Sztrűmón habjainál, Éionesz mezején vadtüzü éhséget s dermesztő gyilkokat ontva, bajba sodorta eképp elleneit legelébb. A másodikon ez: Hősi vezéreinek szentelte Athén e jutalmat bátor tetteikért és jeles érdemükért. Majd amidőn ezeket szemlélgeti kései sarjuk, még szivesebben száll síkra a közjavakért.

A mítoszok leggazdagabb rendszerét, a legművészibb mitológiát a görög nép képzelete fejlesztette ki. A rómaiak korán megismerkedtek a görög mítoszokkal, kezdetben az Itáliába települő görög törzsek szájhagyománya, majd később a görög irodalom gondos tanulmányozása révén.

A harmadikon ez: Egykor e városból, hada élén állva Menesztheusz, Átreidákkal a szent trójai sík fele tört. Egykor róla zengte Homérosz: a zárt hadrendet vasvértes danaók közt tömöríteni bölcs. Nem méltatlan ezért, ha a bátor férfi nevével és a vezérével tiszteli szerte Athén. Bár ezek a feliratok egyszer sem említik Kimón nevét, kortársai előtt igen nagy megtiszteltetést jelentettek, mert ilyenben még Aki megszabadult a férgek fórumától és Miltiadész sem részesült; annyira, hogy amikor Miltiadész olajkoszorút kért, a dekeleiai Szóphanész felállt a népgyűlés soraiban, és ellene szólalt fel.

Nem nagyon dicséretes, de a népnek tetsző hangon ezt mondotta: "Majd amikor egymagad küzdesz, Miltiadész, a barbárokkal, és legyőzöd őket, akkor kérd, hogy egymagad kapj tőlünk kitüntetést. Talán azért, mert Marathónnál a többi vezér alatt azért harcoltak, hogy megmeneküljenek az ellenségtől, Kimón alatt viszont ők tehettek kárt neki, feldúlták földjét, és a meghódított földön Éiónban és Amphipoliszban gyarmatot alapíthattak.

Telepeseket vittek Szküroszba is, amelyet Kimón a következőképpen foglalt el: A szigeten dolopszok laktak, akik rossz földművelők voltak, és éppen ezért régóta kalózkodtak a tengeren. Végre már a pinworms hasfájás hajózó és velük kereskedő idegeneket sem kímélték, így néhány, Ktészionban kikötő thesszaliai kereskedőt is kiraboltak és börtönbe zártak. A kereskedők megszöktek a börtönből, panaszt tettek a város ellen az Amphiktüonia gyűlésén.

A szkürosziak nem voltak hajlandók kártérítést fizetni, hanem felszólították a rablókat, hogy adják vissza az elrablott értékeket.

Erre azok ijedtükben levelet írtak Kimónnak, kérték, hogy hajóival foglalja el a várost, ők készek a kezére játszani. Így aztán Kimón megszerezte a szigetet, elűzte aki megszabadult a férgek fórumától dolopszokat, és az Égei-tengert szabaddá tette.

Kimón tudott róla, hogy az ősrégi időkben élt Thészeuszt, Aigeusz fiát, amikor Athénból Szküroszba menekült, Lükomédész király félelemből csalárdul megölte; így most mindenáron meg akarta keresni a sírt. Volt ugyanis egy jóslat, amely megparancsolta az athéniaknak, hogy vigyék haza Thészeusz hamvait a városba, és részesítsék hőst megillető tiszteletben, de az athéniak nem tudták, hol van eltemetve.

A szkürosziak azonban nem tárgyaltak velük, sőt még azt sem engedték meg, hogy megkeressék sírját. Kimón azonban sok vesződség árán nagy nehezen megtalálta a sírt, a csontokat saját hajójára szállíttatta, és mintegy négyszáz évnyi távollét után, nagy pompával visszavitte Athénba, s ezzel a nép kegyét még inkább megnyerte.

A híressé vált tragédiaversenyeken mindig megemlékeztek az általa hozott ítéletről. Amikor Szophoklész még egészen fiatalon először vett részt a versenyen, Apszephión arkhón, látva, hogy a nézők között milyen szenvedélyes vita és egyenetlenkedés dúl, nem jelölt ki versenybírákat. Midőn azonban Kimón vezértársaival a színházba érkezett, és bemutatta az isteneknek szokásos italáldozatot, az arkhón nem engedte el őket, hanem kényszerítette, hogy megesküdjenek, odaüljenek és ítéletet hozzanak, mivel éppen tízen voltak, egy-egy vezér minden phüléből.

A verseny így már csak a bírák személye miatt is sokkal több izgalmat okozott, mint máskor. Végül Szophoklész lett a győztes, de Aiszkhülosznak, mint mondják, ez annyira fájt és úgy a szívére vette a dolgot, hogy rövid ideig maradt csak Athénban, és - még mindig haragosan - elutazott Szicíliába.

Ott is halt meg, és Gela közelében temették el. Ión beszéli el, hogy még egészen fiatal korában Khioszból Athénba jövet Laomedónnál együtt vacsorázott Kimónnal; az italáldozat bemutatása után aki megszabadult a férgek fórumától Kimónt, hogy énekeljen, és amikor kellemes hangon énekelni kezdett, a jelenlevők sokkal műveltebb embernek mondták Themisztoklésznél, aki kijelentette önmagáról, hogy nem tanult énekelni, sem lanton játszani, de azt tudja, hogyan kell egy várost naggyá és gazdaggá tenni.

Ezután, amint az történni szokott, élelmiszer féreg paraziták közben Kimón haditetteire terelődött a szó, és miután felsorolták a legnagyobbakat, ő maga beszélte el legbölcsebbnek bizonyult cselfogását.

Szésztosznál és Büzantionnál sok barbár hadifoglyot ejtettek, és a szövetségesek Kimónt bízták meg vele, hogy ossza szét a zsákmányt; ő külön állította a foglyokat, és külön halomba rakatta a náluk talált ékszereket és értékes holmikat. A szövetségesek kifogásolták és igazságtalannak tartották az elosztást.

aki megszabadult a férgek fórumától

Kimón erre rájuk bízta, hogy kiválasszák, ami nekik tetszik, az athéniaké pedig a maradék legyen. A szamoszi Hérophütosz tanácsára a szövetségesek azt választották, ami a perzsáknál volt, nem pedig a perzsákat, s így az ékszereket ők kapták, a hadifoglyokat pedig az athéniak. Kimón osztását akkor kinevették, mert a szövetségesek kapták az arany karpereceket, karkötőket, nyakláncokat és bíborköntösöket, az aki megszabadult a férgek fórumától pedig a munkához nem szokott hadifoglyok puszta testét.

De rövid idővel később megérkeztek Phrügiából és Lüdiából a hadifoglyok barátai és hozzátartozói, s mindegyikért magas váltságdíjat fizettek, úgyhogy Kimón négy hónapon át a váltságdíjakból látta el hajóhadát, sőt jó sok arany jutott a városnak is. Kimón máris dúsgazdag volt, de hogy aki megszabadult a férgek fórumától nagyobb dicsőséggel mondhassa magáénak az ellenségtől zsákmányolt vagyonát, mindenét polgártársai javára fordította.

Földjein lebontatta a kerítéseket, hogy az idegenek és az arra rászoruló polgárok bátran vihessenek az ott termő gyümölcsökből. Otthon egyszerű, de sok embernek elegendő ebédet készíttetett, és bármelyik szegény embert szívesen látta; így vendégei ingyenes ellátásban részesültek, és minden szabad idejüket a közügyek intézésére fordíthatták.